Dieter Bohlen 1984. nyarán először utazott Mallorca szigetére, ahol nászútját töltötte Erika Sauerland-dal. Egy diszkólátogatás alkalmával új dalötlete támadt, mikor meghallotta a holland Fox The Fox „Precious Little Diamonds” slágerét. Nem csak a „jövőből jött” hangzás, hanem a magasan énekelt vokál szolgált egy új kompozíció alapjaként. Az eredetileg „My Love Is Gone”-ra keresztelt szerzeményét átírta, és a  közvetlenebb „You’re My Heart, You’re My Soul” (Te vagy a szívem, te vagy a lelkem) címet adta neki. 1984.  szeptemberében a stúdióba hívta énekesét, hogy énekelje fel próbaképpen a tervezett következő kislemez mellett. Az „Es geht mir gut heut’ Nacht”(Ma este jól érzem magam) volt a másik dal, amit szintén sikergyanúsnak ítélt meg. A két lemez szinte egyszerre, 1984. október-novemberében került a boltokba. A német slágert Thomas Anders, a másikat Modern Talking alatt adták ki, amit az akkor sikeres együttesek nevéből kreáltak (Talk Talk, Talking Heads, Modern Romance). A producer, Dieter Bohlen és Luiz Rodriguez hangmérnök kísérletezése következtében jött létre a könnyed diszkó-hangzás, mely annak idején igazán autentikusnak bizonyult. Thomas Anders éneke továbbra is a német slágereket idézte, azonban angol nyelven sokkal nemzetközibb benyomást keltett. A sok visszhang-hatás mellett a dal érdekessége a refrént lezáró falzett ének volt, melyet több hangból, illetve azok sokszorozásából kevertek ki. Dieter Bohlen már Marianne Rosenberg és a Bee Gees (kedvenc előadói) óta próbálkozott ilyen magas énekkel, azonban énektudása nem volt elegendő a harmonikus hangzáshoz. Így stúdióénekeseket (Rolf Köhler-t, Michael Scholz-ot és Birger Corleist) bíztak meg ezzel a feladattal (a negyedik kórushang, Detlef Wiedecke csak később csatlakozott). Úgy gondolták, hogy az új együttest duóként lehetne leginkább népszerűsíteni. Mivel Dieter Bohlen elsősorban producer volt, így a lemezcég elképzelése szerint egy új arcot kerestek volna Thomas Anders mellé. Ezzel magyarázható az is, hogy a lemez borítóján egyikük arca sem szerepel, illetve a Modern Talking logó (kézírás) is hiányzik. Későbbi interjúkban gyakran fogalmaztak úgy, hogy a fénykép hiánya azzal magyarázható, hogy névtelenek maradhassanak, mert a németek számára egy külföldi, (olasz) produkció érdekesebb lehet (amit az italodiszkó hangzásnak köszönhetően nem volt nehéz elhitetni). Idő hiányában azonban mégis a némi színpadi tapasztalattal is rendelkező Dieter Bohlen lett az együttes második arca.

Két hónap alatt a „You’re My Heart, You’re My Soul” egyfajta titkos tippként terjedt a német lemezlovasok körében, anélkül, hogy bárki tudta volna, kik állnak a projekt mögött. Az első hivatalos videót az újonc tévétársaság, az RTL Televisions luxemburgi stúdiójában forgatták alacsony költségvetéssel. A háttérben köd, színes fények láthatóak, az előtérben egy fehérbe öltözött Thomas Anders, piros vállra akasztható szintetizátorral és egy sportos Dieter Bohlen fehér elektronikus gitárral. A dal 1985. január 21-én jutott a nyugat-német „Musikmarkt” lista 38. helyére. Az események ezt követően felpörögtek: a duó meghívást kapott az országszerte népszerű „Formel Eins” zenei műsorba. A dal 5 hét alatt az első helyre került (és 6 hétig tartózkodott ott), miközben a lemezcég világszerte megjelentette a lemezt, mivel az együttes népszerűsége rohamosan terjedt. Az európai eladási listákon szinte mindenhol az első helyen landolt (Ausztria, Svájc, Portugália, Belgium, Dánia, Finnország, Törökország, Izrael). Megjelent az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is, azonban ott nem aratott nagy sikert (Nagy Britanniában az 56. helyre került). Más országokban bekerült az 5 legjobb helyezett dal közé (Hollandia, Svédország, Franciaország, Norvégia, Spanyolország és Dél-Afrikai Köztársaság). Japánban első német előadóként kerültek fel a listára, a 15. helyre. A több mint 35 országban népszerű lemez a Szovjetunióba és a többi keleti országba is eljutott. Végül 8 millió példányban kelt el világszerte (900 ezer csak Németországban). Dieter Bohlen önéletrajzi írásában említi, hogy a dal felvételei 1400 nyugat-német Márkába kerültek, majd 10 ezer Márkáért adta el azt a Hansa lemezcégnek, lemondva ezzel a jogdíjakról.

A zenekritikusok az egyszerű, de fülbemászó dal hallatán nem tartották életképesnek a duó további karrierjét. Mivel ekkora sikert valóban nehéz megismételni, nagy nyomás nehezedett a dalszerző, Dieter Bohlen vállára. A következő kislemezt már tudatosan, a Modern Talking bevált stílusjegyeit felhasználva készítette el. Az új szerzeményt „You Can Win If You Want”-ra (Győzhetsz, ha akarod) keresztelte, ami szövegileg az együttes sikerét dolgozza fel, és egyben Bohlen mottóját közvetíti: a kitartás meghozza gyümölcsét. A március 13-án megjelenő korong elődjéhez hasonlóan bejutott a legtöbb ország első tíz dala közé, Németországban és Ausztriában elérte az első helyet, hazájában több mint 500 ezer példányban kelt el, így elérte az aranylemez határát. Itt volt az ideje az első album kiadásának, ami nagyrészt új dalokat tartalmazott. Az LP-t egyszerűen „The 1st Album” (Az első album) -ra keresztelték. A két kislemez mellett helyet kapott a „Lucky Guy”, ami az „Es geht mit gut heut’ Nacht” angol verziója volt. Ezt és a „The Night Is Yours – The Night Is Mine” című dalt Dieter Bohlen is felénekelte, kiadta kislemezen 1985. első felében. Az ő előadásában ezek a felvételek nem lettek népszerűek, ennek ellenére az albumra felkerült a „There’s Too Much Blue In Missing You” ballada, melynek versszakait Bohlen, a refrén vezető hangját Birger Corleis énekelte. Ezt leszámítva az összes többi dalt Thomas Anders adja elő, ami később így is maradt az együttes történetében. Az egységes diszkóhangzást gyakran nevezik „Hamburg Sound”-nak, amit a zenekritikusok általában túl egysíkúnak találtak. Stílusát tekintve a korai dalok a szintipop és az italodiszkó keverékével írhatók le. Az egyes kompozíciók felépítése nagyon hasonló sémára épült fel: a négynegyedes ritmusokat általában számítógépes alapú basszusfigurák kísérték (dobgép); a dallamok nagy része pedig szintetizátorral készült (ritkábban zongorával). A Modern Talking számok legalább hat akkordra épültek, azok közül is leginkább a moll-akkordok domináltak a korai slágerekben. A dalokban előfordultak elektronikus gitárrészletek is. Néhány ballada, például a „One In A Million” háromnegyedes ritmussal íródott. A szövegek általában egyszerűek, legtöbbször a szerelemről szólnak, ritkábban a nyerésről. Összefüggő történeteket csak elvétve találhatunk köztük. Talán ez volt az oka, hogy angol nyelvterületen kevés sikert könyvelhettek el. Valószínűsíthető azonban, hogy pont ez hozta meg az együttesnek a népszerűség lehetőségét a Szovjetunióban és a hozzá tartozó országokban. A szovjet vezetés lazítva a határokon, engedte a Modern Talking lemezek behozatalát, majd gyártását. Bár nyugati termékről volt szó, a Modern Talking egyszerű, komolyabb üzenet nélküli szövegeinek köszönhette azt, hogy szemet hunytak felette. Az orosz népesség később ezt nagy hűséggel díjazta; a statisztikák szerint a Modern Talking lemezeladásai Oroszországban megelőzik a Beatles-ét is (világszerte a legtöbb lemezt eladott együttes).
Mivel a siker nagy bevételeket hozott, a lemezcég is bőkezűbb volt a következő videó forgatásánál. Drága sportkocsikat béreltek, és kültéri felvételeket is készítettek a „You Can Win If You Want” videójához. A felvételek alatt először volt jelen Thomas Anders barátnője, Nora Balling, aki megpróbált minél inkább beleszólni a forgatásba. Az első album világszerte hasonló sikereket ért el, mint a kimásolt kislemezek (#1 Németországban, Ausztriában, Finnországban, Izraelben, Törökországban). Platina (Németország, Ausztria, Svájc) és aranylemezt hozott a világ minden részéről (Chile, Spanyolország, Izrael, Norvégia, Dél-Afrikai Köztársaság).

A Hansa és Dieter Bohlen minél hamarabb folytatni akarta a lemezgyártást, így a producer már 1985. nyarán nekilátott, hogy új dalokat írjon. Még az előző kislemez és az album is a slágerlistán volt, mikor szeptemberben megjelent a „Cheri Cheri Lady” (Kedves hölgy). Egy a korábbiaktól nem sokban különböző szerzemény, mely egyesítette a Modern Talking erősségeit. A stúdiófelvételek alatt Thomas Anders szerette volna elénekelni dalt, míg Dieter Bohlen egyszerűsége miatt inkább félrerakta volna. A végeredményt azonban annyira bíztatónak érezték, hogy rögtön ki is adták kislemezként. A könnyed, fülbemászó dallam ismét nagy sikernek bizonyult: a legtöbb országban Top5 siker lett, ahol megjelent (#1 Németország, Ausztria, Svájc, Norvégia, Görögország, Törökország, Finnország, Hong Kong). Míg Franciaországban a 18. helyig jutott, Japánban csak a 44., Angliában a 70. helyet szerezte meg. Dieter Bohlen-t gyakran kritizálják szövegei miatt, példaként említve a „Cheri Cheri Lady”-t. Jelentése azonban nem az angol „cherry/cseresznye”, hanem a francia „cherí”, azaz kedves, édes hölgyet jelent (az angol Hot Chocolate együttesnek is van egy „Cheri Babe” című dala).  A második album a „recept” különösebb változtatása nélkül működött. A duó a Peter’s Pop Show-ban mutatta be új kislemezét a „Heaven Will Know” mellett. A műsorban 75 arany és platina albumot vehettek át, amiket egy targonca segítségével hoztak be a csarnokba.
A tipikus Modern Talking diszkódalok melett („You’re The Lady Of My Heart”, „Don’t Give Up”), balladák is helyet kaptak („Wild Wild Water”, „Why Did You Do It Just Tonight”). Érdekesebb próbálkozás a „Let’s Talk About Love”, amiről az album a nevét is kapta (1985. október 14-én jelent meg). E dal refrénjét nem Thomas Anders énekli, hanem a stúdióénekesek, miközben a magas és mélyebb hangok „játszanak” egymással. Második kislemeznek a kidolgozottságában is kiemelkedő „With A Little Love”-ot szánták. Végül azonban úgy döntöttek, egy eddig meg nem jelent dalt adnak ki helyette. A „Let”s Talk About Love” album világszerte hasonlóan fogyott, mint elődje (#1 Svájcban, platina Németországban és Ausztriában, arany Chilében és Norvégiában).
Thomas Anders megjelenése a Modern Talking sikereinek növekedésével párhuzamosan egyre feminimebbé vált. Ezért elsősorban Nora Isabel Balling volt felelős, aki 1984. december 28-án hivatalosan is az énekes felesége lett. Thomas az ő tanácsára növesztette egyre hosszabbra a haját, gyakran járt szoláriumba, és szájfényt, sminket használt a fellépések alkalmával. A színpadi ruhák sem a férfiak aktuális divatját követte; feltűnően színes és szűk ruhákat hordott. A média ezért erősen kritizálta, megkérdőjelezve vonzalmát a nők iránt, annak ellenére, hogy házas életet élt. Így Nora és Thomas egyik közeli barátjának az az ötlete támadt, hogy valamiféleképpen szerelme nevét kellene hordania magán. A pólót vagy övet nem találták elég feltűnőnek, így egy nyakláncot készíttettek NORA nevével, amit Thomas minden fellépésen hordott. A lánc elsőként a „Cheri Cheri Lady” videójában tűnt fel Thomas nyakában. Ez - Thomas Anders válltöméses kabátjával vagy Dieter Bohlen állandó joggingruhájával, léggitározásával együtt - a karikatúrakészítők és humoristák kedvenc eledelévé vált.

A következő slágerlista-támadásra ezúttal sem kell sokat várni. A „With A Little Love” helyett tehát egy új szerzemény, a „Brother Louie” jelent meg kislemezként 1986. január  27-én. Dieter Bohlen a bongó ritmusokkal ellátott dalt társproducerének, Luiz Rodriguez-nek dedikálta. Szövege egy egyszerű történetet mesél el két rivális testvérről, akik egy lányért versengenek. A „Brother Louie” nem csak Németországban lesz újabb siker, a lemez váratlanul az Egyesült Királyságban is a 4. helyet éri el. A hozzá készült videó több különböző helyszínen készült felvételből áll össze. Tartalmaz részleteket az „Egyszer Amerikában” című filmből, egy televíziós fellépésből illetve kifejezetten a kliphez készült jeleneteket. Bohlen „Brother Louie-ujja”, vagy Nora koppintása a klipben szereplő autó motorházfedelén a videó híres momentumai. A duó Londonba látogat, ahol fellépnek az akkor Angliában már nagyon népszerű „Top Of The Pops”-ban. A kampány azonban nem úgy sikerül, ahogy tervezik, részben Nora elégedetlensége miatt. Féltékenységi rohamai odáig fajulnak, hogy megtiltja férjének, hogy egy női bemondóval egy stúdióban legyen, vagy kiküldetné a lányokat a nézők közül. Thomas is inkább pihenésre vágyna, miközben Dieter gondolatai már az Egyesült Államokban járnak; úgy érzi, az ottani siker már csak karnyújtásnyira van. Talán a félresikerült promóció miatt, ez sohasem következik be. Ennek ellenére a „Brother Louie” Mexikóban (#15) és Kanadában (#34) is sláger lesz. Az első helyre jut Németországban, Ausztriában, Svédországban, Finnországban. Belgiumban, Spanyolországban, Izraelben, Törökországban, Görögországban, Hong Kongban és a Dél-Afrikai Köztársaságban; ezzel a második legsikeresebb Modern Talking kislemeznek bizonyul.

Még a következő album előtt, május 19-én megjelenik egy újabb dal, az „Atlantis Is Calling (S.O.S. For Love)”, ami rendhagyóan rögtön az első héten a német lista első helyén nyit. Ez az együttes sorrendben ötödik kislemeze, amely hazájukban a slágerlista trónját beveszi. Ezzel felállítanak egy azóta is töretlen rekordot. Az első helyezés ellenére már nem kapnak aranylemezt, hiába adnak el belőle 400 ezer példányt. A többi európai országban is bejut a legjobb 10 dal közé. Angliában azonban vége a sikernek, ott a Modern Talking egydalos csapatnak bizonyul. Az „Atlantis Is Calling” csak az 55. helyre jut, annak ellenére, hogy különleges kiadásról van szó: az angol változaton helyet kap a „With A Little Love” hosszú verziója, illetve első slágerük, a „You’re My Heart, You’re My Soul” is. A videó a 80-as évekre jellemző stílusban készül. Rózsaszín és kék színvilág mellett görög díszletek láthatóak sok füsttel. Dieter Bohlen és Thomas Anders a refrén alatt egy „égő” rádió belsejében sétálva prezentálja dalát. Az egy héttel később debütáló harmadik album a „Ready For Romace” (Románcra készen) címet kapja. Egyedüliként az angol lista 76. helyére jut, míg hazájában és az Alpok országaiban az első helyet foglalja el. A német, spanyol, chilei és dél-afrikai platina minősítés mellett Ausztriában, Argentínában, Belgiumban és Hong Kongban aranylemez lesz.  Az enyhén modernizált hangzás, és a még fülbemászóbb dallamok továbbra is népszerűnek bizonyulnak. Bár több kislemez nem jelenik meg az LP-ről, a rajongók körében nagyon népszerű a „Just We Two (Mona Lisa)”, vagy az „Angie’s Heart”. A „Doctor For My Heart” Grant Miller előadásában kislemezként is megjelenik. Tipikus Modern Talking táncdalként Dieter Bohlen először a „Save Me – Don’t Break Me” című dalt akarta kimásolni. A tévés fellépések alkalmával is előadott „Keep Love Alive” ballada mellett a „Lady Lai” szintén klasszikusként tartható számon.

1986. nyarára a Modern Talking szinte mindent elért, amit egy együttes elérhetett. Németország elsőszámú popcsapatává váltak, megkapták a Bravo Otto arany (1985) és ezüst díját (1986), a „Der goldene Löwe” díjat az év együtteseként (1986). Több mint 200 arany és platinalemezt szereztek világszerte. A reflektorfény árnyoldalai azonban egyre inkább jelentkeztek. A stressz következtében Dieter Bohlen és Nora Balling folyamatosan vitáztak a duó jövőjéről. A házaspár élvezni akarta a sikert, pihenni, míg a producer tovább gyártotta volna a dalokat. Ez oda vezetett, hogy Bohlen és Anders nem beszéltek többé egymással, csak az újságokon, ügyvédeken keresztül döntöttek jövőjükről. Mivel a média és a kritikusok egyre erősebben támadták a Modern Talking „jelenséget”, a rajongás hirtelen az ellenkezőjére fordult. A duót már csak a lemezszerződések és a közös fellépések tartották össze, amelyek száma jelentősen csökkent ezután.

A Modern Talking egyre negatívabb megítélését rontotta az is, hogy a német médiában folyamatosan egymás ellen uszították a tagokat. Ennek ellenére tovább készültek az újabb felvételek. 1986. október 6-án jelent meg következő kislemez, amely a „Geronimo’s Cadillac” címet kapta. A szokatlan címet elsőként nem Bohlen, hanem egy amerikai country énekes, Michael Murphey találta ki.  A Modern Talking dalnak azonban nincs köze ehhez sem szövegileg, sem zeneileg. A szokásos szerelmes szövegkörnyezetben Bohlen szerint Geronimo indián autója olyan hatással van a női nemre, hogy egyszerűen megőrülnek tőle. A pörgős szintetizátor-dalban a szokásosnál is több elektronikus gitár hallható. Dieter Bohlen-nek és Thomas Anders-nek a Peters Pop Showban kellett először szembesülnie a megváltozott közhangulattal. Ahol egy évvel korábban hősként ünnepelték őket az aranylemezekért, most egyszerűen kifütyülték a bandát. A duó tagjait ezt követően ritkán lehetett együtt látni a színpadon. Dieter Bohlen eddig még hitte, hogy az első-hely-sorozatot most sem szakítja meg. A dal azonban csak a 3. helyre jutott Németországban. Top10 volt továbbá Ausztriában, Svájcban, Svédországban, Belgiumban és Norvégiában. Az aranylemez határát a legtöbb helyen már nem érte el. A novemberben megjelenő negyedik album, az „In The Middle Of Nowhere” (A semmi közepén) valamivel rosszabbul fogyott, mint elődei, ám még képes volt a német első helyet megszerezni, és be is aranyozódott. A lemezcég és Dieter Bohlen felbátorodott Chris Norman sikerén, a „Midnight Lady” balladán - mely szintén az első helyen landolt – és úgy gondolták, Karácsony ürügyén egy Modern Talking balladát küldenek ringbe. A „Give Me Peace On Earth” egy fülbemászó lassú dal, de míg a visszafogott hangszerelésű „Midnight Lady” sok neutrális hallgatót tudott szerezni, addig az inkább cukormázas Modern Talking ballada a rajongókat nem villanyozta fel. Hiába jelent meg az album előtt, Németországban csak a 29. helyet érte el, néhány országot leszámítva (#28 Ausztriában, #15 Belgiumban) világszerte megbukott. A tipikus diszkódalok között egyre több kísérletező dal tűnt fel az albumon. A középtempójú „Riding On A White Swan” mellett keleties beütésű dalok is helyet kaptak: „Ten Thousand Lonely Drums”, „In Shaire”. Míg Nyugat-Európában a sikerek mérséklődni látszottak, Spanyolországban és Dél-Amerikában továbbra is ünnepelt sztárok maradtak. A album második kislemeze Spanyolországban a „Lonely Tears In Chinatown” lett, ami jobb választásnak bizonyult az itt B-oldalas balladánál, és a 9. helyen tetőzött.  A „The Angels Sing In New York City”-ben Dieter Bohlen szólóban is énekel néhány kisebb részletet. A „Princess Of The Night” a Modern Talking nyomdokaiban haladó Bad Boys Blue-t idézi.

A Modern Talking 1987-re meghosszabbította szerződését a német Intersong/Hanseatic kiadóval. Így néhány hónapnyi rövid szünet után jelentkeztek újabb dalokkal. Már a felvételeknél világos volt, hogy a Modern Talking a további két szerződésbe foglalt lemez után hosszabb szünetet fog tartani. Így Dieter Bohlen az elkészült kompozíciókat egyszerre vette fel énekesével, aki röviddel ez után távozott a stúdióból, anélkül, hogy komolyabb megbeszéléseket folytattak volna egymással. A májusra tervezett kislemeznek a „Jet Airliner”-t választották. A hangzáson ismét módosítottak egy kicsit, de alapvetően a megszokott Modern Talking dalszerkezetet használták. Az „emelkedett” hangulatú single már nem volt képes megismételni elődjeinek átütő sikerét, de számos európai országban sláger lett. Törökországban az első helyet szerezte meg, Top 10-es lett Németországban (#7), Ausztriában (#10), Norvégiában (#9), Belgiumban (#7), Görögországban (#3) és Spanyolországban (#3). A videót Bohlen és Anders egy hangárban rögzítette, ahol repülőgépek darabjai között éneklik dalukat. A „Romantic Warriors” (Romantikus harcosok) 1987. június 8-án került a lemezboltok polcaira. Kevesebb táncolható dal található rajta, mint a korábbi albumokon. A minimális zongorával kísért „Like A Hero” mellett a „Blinded By Your Love” és „We Still Have Dreams” szintetizátor alapú ballada. A középtempójú címadó dalban, a „Romantic Warriors”-ban a ritmus kerül előtérbe. Tipikus szerzemény a gitárbetétekkel tarkított „Arabian Gold” vagy a popdal „Charlene”, melyek különösen magas refrénekkel tűnnek ki társaik közül. A középtempójú „Operator Gimme 609” érdekessége, hogy Thomas Anders lényegében duettet énekel a kórussal, (előtérben Rolf Köhler-rel), a magas refrének itt elmaradnak. A már-már rockos „You And Me” az érdekesebb kísérletek közé tartozik. Az albumra már csak hazájától távolabb vár nemesfém kitüntetés. Spanyolországban és Chilében platinának, Hong Kongban és Belgiumban aranynak örülhet a duó. Németországban a még szintén jó 3. hellyel kell beérniük, de a 10 hétig listás album már nem veheti fel a versenyt az elmúlt idők sikereivel. A rövid német promóciót Spanyolország követte, ahol a Modern Talking népszerűsége szinte töretlen volt. Így úgy döntöttek, hogy ott megjelentetik a „Don’t Worry” című számot kislemezként, ami végül nem bizonyult sikeresnek. Ekkor vette kezdetét a Modern Talking első koncertturnéja, amin Dieter Bohlen nem vett részt, így azt „Thomas Anders Show”-ra keresztelték. A producert ezeken a fellépéseken Nora „játszotta”, aki háttérénekesként állt színpadra. Dieter Bohlen a rossz viszony miatt hamburgi stúdiójában maradt, és valami újon gondolkozott. A turné elsősorban a keleti blokkban zajlott, ahol az együttes népszerűségét kevésbé érintették a negatív kritikák. Törökországtól Moszkváig szóltak a meghívások, beleértve Magyarországot is. Az egyik legtávolabbi koncert ebben az időben Dél-Afrikában, Sun City-ben volt.

Dieter Bohlen 1987. november 9-én teljesítette a szerződésben foglaltakat: a Modern Talking kilencedik kislemeze „In 100 Years…” (100 év múlva) címmel jelent meg. A duó két tagja ekkor már hosszú ideje nem találkozott. Az utolsó videó felvételei már külön zajlottak, együtt már nem láthatóak egyik jelenetben sem. Thomas elhagyatott épületekben járkálva énekel, miközben Dieter Bohlen a dalszövegnek megfelelő jelenetekben tűnik fel, világszintű katasztrófákat bemutató képsorok között. A rideg hangulat rányomta bélyegét a dalra is, mely a szeretet hiányáról a szól a jövőben, a gépek koráról, ahol már nem számítanak az emberi kapcsolatok. Bohlen két nap múlva jelenti be az együttes feloszlását, miközben Thomas és Nora Los Angeles-ben tartózkodik. Az „In 100 Years…” pesszimista hangulata kihat a slágerlistákra is, a dal érettsége kinőtte már a Modern Talking kereteit. Németországban a 30. helyet éri el; ez igazolja Bohlen döntését. A Modern Talking sikerszériája a világ nagy részén véget ért. Néhány kivétellel (#1 Törökországban, #4 Spanyolországban) a lemez megbukik. A hatodik album november 30-án posztumusz jelenik meg világszerte, amire már kevesen figyelnek fel (#35 Németország, #49 Svédország, #3 Törökország).  Az utoljára elkészülő kilenc dal hangulata inkább melankolikus, így a Modern Talking korábbi sikereire emlékeztető „Locomotion Tango”, ami elfeledett klasszikusként tartható számon. A „Don’t Let It Get You Down” balladája az „In 100 Years” pesszimizmusa után reményt ad, melyet a „Who Will Save The World” (Ki menti meg a világot?) kérdése követ. Dieter Bohlen földöntúli suttogása azt sugallja: „még nem késő”. A ritmusközpontú „Telegram To Your Heart”, vagy a karácsonyi ballada (It’s Christmas) a pozitívabb dalok közé tartozik. Az album a furcsa, ám egyben könnyed „Good Girls Go To Heaven” dallal, és az „In 100 Years” fájdalmas kiáltásával zárul (reprise).