Thomas Anders kiábrándult a zenei életből, így az együttes feloszlása után visszavonult bármilyen fellépéstől, míg egykori társa sorra gyártotta tovább a slágereket a Blue System-mel. Thomas Anders és felesége, Nora Balling az Egyesült Államokba, Los Angeles-be költözött, ahol luxuskörülmények között élvezték a „névtelenséget”. 1988-ban azonban egyre több koncertmeghívást kapott a világ minden részéről. Nagy sikerű koncerteket adott többek között Fokvárosban, Johannesburg-ban (Dél-Afrika), Hong Kong-ban, Szingapúrban, Taipei-ben vagy a dél-amerikai kontinensen, Chilé-ben. 1988-ban a "Vina Del Mar" fesztiválon 50 ezer rajongó látta Thomast (két egymást követő estén), a tévés közvetítést pedig 300 millióan nézték Dél-Amerikában. Így nem csoda, hogy az énekes és csapata ezért 1989-ben ismét meghívást kapott a rendezvényre. A keleti blokk országaiban is hasonló sikerű koncerteket adott (Lengyelország, Csehszlovákia, Szovjetunió).

Lassan elkezdett azon gondolkozni, hogyan is folytassa zenei karrierjét. Egy ígéretes ajánlatot kapott a Teldec kiadótól (Eastwest), így 1989. április 26-án megjelentette első angol nyelvű szólódalát, a „Love Of My Own”-t. A középtempójú, ám balladaszerű dallamos kompozíciót Marc Cassandra (azaz Peter Ries) szerezte Thomas Anders-nek. A szöveget Timothy Touchton írta. A producer a londoni Gus Dudgeon volt (Elton John producere), aki hitt benne, hogy az előadó nemzetközi sikereket érhet el ezzel az új hangzással. A rajongóknak valószínűleg furcsa volt az új Thomas Anders, de Németországban bejutott a lista 24. helyére, ami hosszú ideig a legjobb eredménye volt a német slágerlistán. A dalhoz videóklip is készült, és egy teljesen megváltozott Thomas Anders-t mutatott. Az énekes hosszú haját egyenesen, lófarokban hordta, szakállat növesztett és keresztet hordott a fülében. A legfontosabb változás: a NORA-nyaklánc eltűnt. Az első szólóalbum előkészületeivel párhuzamosan jelent meg augusztusban a „One Thing” (Egyetlen dolog), melyet ugyanez a csapat készített, ám ezúttal Mary S. Applegate írta a szövegét. A videót Los Angelesben forgatták, ami az énekes "új világát” mutatja be, a szabadságot, melyben teljesen megújulhatott. A gyors, táncolható dal jelentősen eltér a Modern Talking hangzásvilágától, így a rajongók körében nem vált elég népszerűvé ahhoz, hogy feljusson a listákra. Megjelent az új album, a „Different”, mely teljesen szakított a Modern Talking-gal, kifejezve Thomas Anders új irányvonalát, utalva nevére (anders=different=más). A popos dalokba sok rockos elem keveredett, így például a gitáralapú „Soldier”-be (Katona). Ez lett a harmadik kislemez, mely akkoriban ugyanúgy nem talált széles hallgatóságra, mint a „Different”, ma mégis kultuszstátuszt élvez a rajongók között. Ezt a dalt Alan Tarney szerezte, aki az A-ha producere volt. A hozzá készült videóra már jóval kevesebb pénz jutott, mivel a lemezcég valószínűleg kevésbé bízott a dal sikerében. Thomas producerként és szerzőként is részt vett több dal elkészítésében (Close Your Eyes To Heaven, True Love).  Egy feldolgozás is került az LP-re, Chris Rea sikere, a „Fool If You Think It’s Over”, mely eredetileg az album címadó dala lett volna. Mérsékelt sikert Thomas csak a Szovjetunióban, illetve Dél-Afrikában tudott elérni új stílusával.

Szerzőként azonban nem ez volt az első próbálkozása. 1987-ben két kislemezt adott ki az a formáció, amit Thomas Anders és Nora is támogatott. A Man-X „Waiting So Long” című dala nem volt slágerlistás siker, úgy ahogy az „I Believe” sem, melyen Thomas is vokálozik. 1988-ban jelent meg Engelbert „I Can Never Let You Go” dala, melyet Marc Cassandrá-val közösen írtak. (Egy évvel később Dieter Bohlen is készített egy sikeres albumot az angol énekesnek.)

Thomas tovább koncertezett, elsősorban Modern Talking dalokkal. Következő albumára két évet kellett várni. Kiadóváltás nélkül készíthette el a „Whispers” (Suttogások) albumot, mely 1991. májusában jelent meg. Az áprilisban megjelenő első kislemez a „The Sweet Hello, The Sad Goodbye” (Az édes Üdvözlet, a szomorú Viszontlátásra) lett, melyet Per Gessle, a svéd Roxette együttes férfi tagja írt. Tőlük ez a dal csak egy kis példányszámú maxin jelent meg, majd Thomas-nak adták. Az akkor világhírű együttes sikerét az énekes nem tudta követni, a kislemez nem érte el a listákat. Az album ismét a popzene egy másik irányába indult el. A melankolikusabb dalok között ismét található pár Thomas Anders/Marc Cassandra szerzemény: „Whispers Of Love” – az album címadó dala, vagy a „Maybe I’m Dreaming” ballada. Az albumot ezúttal is Londonban rögzítették, így a producerek angolok voltak: Mike Paxman és Paul Muggleton. Az album egyik legjobb dalát, a spanyol ritmusú „For All That We Know”-t is ők szerezték. Thomas Anders kinézetét erre próbálták kihegyezni. Így jött a következő kislemez ötlete: a „Can’t Give You Anything (But My Love)” egy feldolgozás volt, melyet eredetileg az amerikai „The Stylistics” együttes adott elő. A modern változatot déliesre hangszerelték (spanyol gitár, szamba ritmus), és Thomas Anders spanyolul is elénekelte dél-európai, és latin-amerikai rajongói örömére. Hosszú idő után ez volt az első listás sikere, mely Németországban bejutott a 73. helyre. A maxi CD remix változatban is megjelent, melyet hozzáigazítottak az Európában egyre inkább kibontakozó klubvilághoz. Egyedül ehhez a dalhoz készült videó, mely Thomas új, spanyol irányvonalára épül. Az utolsó kislemez a „True Love” lett (Igaz szerelem - nem azonos az első szólólemezen hallható dallal), melyet Thomas kedvenceként választott ki a balladák közül 1991. novemberében. A remélt sikert azonban ez sem hozta meg számára.

Thomas a Polydor (Universal) kiadóhoz váltott. Az új albumot régi ismerősökkel, azonban új helyen, a los angeles-i Flamingo Café stúdióban vették fel. Thomas egyre nagyobb részt vett ki a zene- és szövegírásból. Peter Ries és Ralf Stemmann, a Modern Talking egyik volt hangmérnöke is írt dalokat harmadik szólólemezére. Az 1992. júniusában megjelenő „How Deep Is Your Love”  (Milyen mély a szerelmed?) dalt Marc Cassanda (Peter Ries) és Chris Copperfield (Thomas Anders) jegyzi. A könnyű popdal a Modern Talking-ra emlékeztető vokálokat is tartalmaz. Mérsékelt sikert (#71 Németországban) hozott, ám a szeptemberben megjelenő „Down On Sunset” (Lent a tengerparton) így sem tudott az albumlistára felkerülni – annak ellenére, hogy az egyik legnépszerűbb Thomas Anders album a rajongók körében. Második kislemezként a „Standing Alone” (Egyedülálló) következett. A dal egy duett a hawaii származású Glenn Medeiros-szal („Nothing’s Gonna Change My Love For You”). Thomas egy los angeles-i partin találkozott vele először, és másnap el is döntötték, hogy rögzítenek egy közös felvételt. A duett két rivális férfiról szól, akik egy lányért versengenek. Rick Lane és Lee York szerzeményét a két énekes Németországban is bemutatja, valamint videót is forgatnak hozzá - így be is jut a lista 72. helyére. Az egységes hangzású lemez Christian De Walden és Ralf Stemmann producereknek köszönhető. Kiemelkedő a „You Have Rescued Me” vagy az „If You Could Only See Me Now” popdal, a „My One And Only” vagy az „Across The World Tonight” ballada. Thomas elénekelte Neil Sedaka sikerét is, a „Laughter In The Rain”. Az egyik leggyorsabb dal a címadó „Cruising Down On Sunset”, mely az L.A.-életérzést dolgozza fel. Az album az amerikai sztár segítségével sem tud áttörést hozni a kontinensen.

Mivel a kiadó bízott a sikeres producerekben, a csapat nem változott a negyedik albumra sem. A felvételek gyorsan haladtak, így már 1993. július 23-án megjelent az új maxi. Thomas duettet, vagy sokkal inkább kvartettet énekelt a „The Three Degrees” tagjaival: 1974-es klasszikusuk, a „When Will I See You Again” (Mikor láthatlak újra?) című dal feldolgozásáról van szó. A három énekes hosszú szünet után szeretett volna visszatérni a slágerlistákra, és ez Németországban sikerült is. A BMG-nél kiadtak egy albumot „Out Of The Past - Into The Future” címmel, melyre Thomas is szerzett három dalt. Az együttműködés a közös produceren, Christian De Walden-en keresztül jött létre. Az énekesnők cserébe Thomas albumán (When Will I See You Again) is vokáloztak, mely június 23-án került a boltokba. A közös fellépéseknek köszönhetően a „When Will I See You Again” Németországban a 37. helyre jutott, és tíz hétig volt listás – az első igazi siker Thomas számára a „Love Of My Own” óta. Az album az énekes és a producerek szoros együttműködéséből jött létre, a 12 dalból 7 mellett Thomas is szerepel szerzőként. Ő írta a „Marathon Of Life” című dalt is, mely első filmjének, a „Stockholm Marathon”-nak lett a betétdala. A svéd krimiben egy popsztárt játszik, aki egy őrült merénylő áldozatává válik a stockholmi maratoni futáson. A második kimásolt dal az „I’ll Love You Forever” (Örökké szeretni foglak) lesz szeptemberben, mely a lista alsó régióiban tartózkodik hét héten keresztül (#79). Még 1993-ban kiadják mindkét dalt remix változatban is. A következő kislemezt (The Love In Me) és remixét már 1994. elején jelentetik meg. Ez azonban listás helyezés nélkül marad. Az utolsó két dal már jóval kevesebb tévés figyelmet kap, illetve egyikből sem készül videóklip, ami nélkül nehéz ismertté válni akkoriban a VIVA generáció számára. Thomas hangzásvilága viszont eléggé távol áll már az aktuális európai trendektől, és ezen a remix CD-k sem segítenek. A pop és soul keverékéből létrejött dalok kiforrott hangzásban szólnak. Kiemelkedő Thomas Anders szerzemények a „Dangerous Lies”, az „Is It My Love”, vagy a középtempójú „Shipwrecked”.

Christian De Walden eközben nagy sikereket ért el Marta Sánchez-zel, a spanyol énekesnővel rögzített albumával, melynek címe „Mujer” (Nő) volt. A lemez egymillió példányban kelt el világszerte. A második kislemezt együtt írták Thomas Anders-szel (Chris Copperfield álnév alatt). A „Tal Vez” (Talán) hatalmas siker volt Spanyolországban és Mexikóban, ahol az első helyre jutott. Thomas Anders zenei stílusa közel állt a latin-pophoz, és néhány évvel korábban már rögzített egy spanyol nyelvű kislemezt. Így jött az ötlet, hogy készítsenek egy egész spanyol nyelvű albumot. A „Barcos de Cristal” az USÁ-ban és Dél-Amerikában jelent meg 1994. április 19-én, melyre az előző két album legjobb dalait válogatták össze. A címadó dal (eredetileg „Across The World Tonight”) egy argentin szappanopera betétdala lett és az első helyre jutott az országban. Glenn Medeiros-szal újra felénekelték duettjüket „Tu Chica Es Mi Chica” címmel. A lemezen hallható a világsláger „Una Mañana De Sol” (When Will I See You Again) is, de ebben az eredeti előadók már nem vettek részt.

Thomas a német piacra egy másik albumot tervezett. Találkozott Peter Wolf-fal, akivel arra jutottak, hogy a soul-pop irányába indulnak el. A felvételek továbbra is Los Angeles-ben zajlottak, a „The Embassy” nevű stúdióban Paul Ericksen producer segítségével. Első próbálkozásuk a „Road To Higher Love” (Út egy magasabb szerelemhez) volt 1994. szeptemberben. Nem csak az új hangzás volt szokatlan a rajongók számára, hanem az is, hogy Thomas rövidre vágatta a haját. Gospel kórus is felcsendül a középtempójú, soul stílusú dalban.  A kórus mellett Thomas zongorázik a videóklipben, melyben egy szerelmespár életének bemutatása a fő téma.

A következő maxi Stephanie Mills 1980-as dalának feldolgozása, a „Never Knew Love Like This Before” (Ilyen szerelmet nem ismertem azelőtt), mely 1995. márciusában került a boltokba. Egyik kislemez sem jutott be a német eladási listára, de ez nem akadályozta Thomas-t hatodik albumának megjelentetésében, mely leplezetlenül a „Souled” címet viselte. Ez az album sem tudott nagyobb népszerűséget szerezni Thomas-nak, de egy újabb érdekes szakmai próbálkozásnak tekinthető. Az énekes több dal megírásában részt vett. Így a második maxira hangzásban hasonlító „The Heat Between The Girls And The Boys”, vagy a harmadik maxiként kimásolt „A Little Bit Of Lovin’” (Egy darabka szerelem) is részben az ő fejéből pattant ki. A júliusban megjelent dal hangzásban egy árnyalatnyit eltér az album verziótól. Peter Wolf ez idő tájt a „The Pointer Sisters” producere is volt, ebből jött az ötlet, hogy énekeljenek fel egy duettet Thomas-szal „Feel For The Physical” címen. A gyors szám lényegesen eltér az inkább nyugodt hangvételű albumtól. Egyik legszebb dal a Beatles-től átvett „Michelle”, mely egyben a leghosszabb is a lemezen. Az album tehát nem hozott sikert, de talán ez betudható a viszonylag kevés promóciónak is.

Thomas ezután visszavett a tempóból; utazgatott és koncertezett a világban, Nora pedig egyre többet maradt los angeles-i otthonukban. Az évek során elhidegültek egymástól: „lassú halál volt” (Thomas Anders). Amerikában nem volt maradása, így Thomas végleg visszaköltözött szülőföldjére, a németországi Koblenz-be. 1996 zeneileg kevésbé volt inspiráló számára, a magánéletben viszont annál inkább. Egy koblenzi kávézóban, a „Faustus”-ban találkozott először Claudia Hess-szel, későbbi második feleségével.

Néhány kislemez készült csak ebben az évben, amelyeken Thomas inkább háttérénekesként hallható, a fő vokált egy női hang vette át. A projekt Phanthomas néven futott, a producerek Andreas Schneider és Ramon Zenker voltak. A júliusban megjelenő „Our House” (A mi házunk) az angol Madness csapat dalának feldolgozása volt. A másik a Remix-CD formában is megjelenő „No Doubt About It” (Semmi kétség). Ezek a dance stílusú felvételek ugyanúgy kevés figyelmet kaptak, mint a rájuk következő próbálkozás, a „One Night Stand” a King Of Paradise nevű formációtól. Ennél a lemeznél Thomas nem csak a háttérvokált énekelte, hanem hangmérnökként is kipróbálta magát. A dal azonban nem volt egyedi, az ebben az időben sikeres Mr. President hangzást követte.

1997. első fele egy új album felvételeivel telt, ami a 90-es évek közepére jellemző hangzásvilággal készült. Az első maxi Chain Reaction néven jelent meg novemberben. A tipikus dance dalt, az „Every Word You Said”-et Axel Breitung szerezte. Útjaik 15 év elteltével újra keresztezték egymást, miközben mindkettejük híressé vált. (Axel Breitung a Silent Circle-nek és DJ Bobo-nak írt dalaival lett világhírű). A rapbetét szintén nem volt újdonság, az akkori trendeknek megfelelően készült. A duó másik tagja Bernhard Green volt, a francia verzióban pedig Leon Ngatcha rappel Thomas vokálja mellett. Az új album szinte teljesen elkészült. Thomas szerzett néhány dalt Peter Ries-szel közösen, melyeket még 1996-ban rögzítettek a producer frankfurti stúdiójában. Az énekes együtt dolgozott David Brandes producerrel is (E-Rotic), akivel számos dalt vettek fel a tervezett albumra. A megjelenést azonban a Polygram 1997. őszéről későbbre halasztotta (a Diana hercegnő halálára kiadott „Candle In The Wind” /Elton John/ rendkívüli eladásai miatt a többi előadónak várnia kellett a megjelenésekkel, mivel 2 millió CD-t nyomtattak a hatalmas kereslet következtében). Thomas 6 dalt énekelt az 1998-as Fanclub Partyn a lemezről, ami aztán végül soha nem jelent meg. Ennek oka az volt, hogy időközben Dieter Bohlen-nel újra felvették a kapcsolatot, és a Modern Talking sikere mellett Thomas elállt a lemez kiadásától. Néhány David Brandes szerzemény végül a Bad Boys Blue „Back” című lemezén landolt 1998-ban, akik meglovagolták a Modern Talking által kiváltott „visszatérési lázat”.

1997-ben jelent meg Thomas első és egyetlen élő CD felvétele korlátozott példányszámban, kifejezetten a rajongók számára. A 9 számos lemezt kedvenc kávézójában, a Faustus-ban rögzítették, és a "Live Concert" címet kapta. Thomast egy jazz együttes kíséri, miközben legkedvesebb dalait énekli. Néhányuk Barry Manilow-tól származik, aki Thomas Anders kedvenc előadója. A „How Do You Keep The Music Playing” című számot Lilly Thornton-nal közösen éneklik.